Kényszerek és késztetések

Amikor a tudatot elkápráztatja egy előtte parádézó gondolat, és emiatt elhagyva az elfogulatlan megfigyelő állását, bevonódik az előadásba, mintegy kényszeresen éli azt, azonosítva magát a látottakkal, azt a jógában kötődésnek nevezik. Ez a kötődés,un. rága. A kötődés az öröm, élvezet tapasztalata nyomán alakul ki.

 Amikor az ember ragaszkodik korábbi örömteli emlékeihez és azok újbóli megéléséhez, viselkedése ismétléssé, belső késztetéssé válik, és kreativitása szenved hiányt.

A kötődések meghatározzák az aktuális énséget, megáll a fejlődés, szorongások, és félelmek bukkannak fel.

A jóga fogalma a kötődésről megegyezik a nyugati pszichológia függőség fogalmával: a függőt teljesen elborítja a drog iránti vágy. Függ tőle, képtelen meglenni nélküle, elveszíti tárgyilagosságát, képtelen a távolságtartásra, bevonódik, elveszti képességét a helyzet megfigyelésére és az abból való tanulásra.

Aki elmerül vágyainak kielégítésében, az nem képes tisztán látni, bevonódik a küzdelembe, nincs kellő távolság, ahonnan figyelhetne, mi az, ami őt valójában irányítja.

A kívülről megfigyelt érzetek jobban érthetőek, és képesek vagyunk értelmesen, következetesen cselekedni, ha nyitott szemmel tekintünk magunkra.

Amikor az ember nem képes elengedni szűkös, korlátozott látásmódját a világról és a többi emberről, bezárul egyfajta ismétlődő mintázatba.

A felfedezés érzete elveszik, a fejlődés folyamata leáll.

Beáll a stagnálás, és az ember érzelmeit, gondolatait, szociális kapcsolatait egyfajta sterilitás, üresség tölti ki.

A fejlődés szükségessé teszi, hogy elengedjünk egyfajta jutalmat, és az ismétlés késztetését, hogy megnyithassuk magunkat az új számára.

Ahogy az ember belekeveredhet a tudatában parádézó gondolatok hálójába, ugyanígy belegabalyodhat a külvilág által kínált tárgyakba. A ragaszkodás, függőség kiterjed, félelmek és aggodalmak keletkeznek az elvesztéstől.

 Ragaszkodáson való túllépés egy szélesebb, elengedettebb perspektíva kialakítása.

Jóga meditációban a tudati események áramlását megfigyeljük, elkerüljük az áthaladó gondolatokba való bevonódást.

A jóga azoknak való, akiknek a megszokott, a „normalitás” már nem elegendő, nem kielégítő, és a további fejlődés útjait keresik. Fejlett jógagyakorlóknál nyitottság alakul ki minden új érzéki és egyéb benyomásra. A nyitottság azt jelenti, nincs elvárás a jövőt illetően, megélhetővé válik az egyetlen valóság, a jelen.

A jógával fejleszthető akaratlagos érzékelés megvonás lehetővé teszi a belső világ zavartalan felfedezését és magasabb tudatállapotba emelkedését, a kötődésektől, kényszerektől és késztetésektől való megszabadulást.

Készült   Szvámi Ráma, R. Ballentine , Szvámi Adzsaja : Jóga és pszichoterápia című könyv nyomán

az összeállítást készítette Kornhoffer Tünde okl., Hatha és Naliní női jógaoktató

www.aranycsillag.gportal.hu