Milyen is a Mágikus Nő?
Határozott, tudja, mit akar. Mégis gyöngéd, mert már nincs szüksége arra, hogy versengjen, harcoljon, és mindenáron bizonyítson. Felismerte a benne rejlő szépséget, tehetséget és bölcsességet.
Tudja, hogy értékes, és hogy méltó a boldogságra és a beteljesülésre. mivel felismerte önmagában a női értékeket.
...
Nincs szüksége arra, hogy leárnyékolja magát, mer látszódni és rag
yogni. Ismeri a természetet, és persze mindenekelőtt mélységesen tiszteli.
Tudja, hogy az állatok, a növények, a gyermekek védelme minden valamire érdemes élet alapja ezen a világon. Éppen ezért nem elégszik meg felszínes ismeretekkel önmagáról, minden alkalmat megragad, hogy utánajárjon a női lét misztériumának.
Nem dől be a divatnak, és trendeknek, tudja, hogy a Nő minden életkorában szépséges virága az univerzumnak.
Valóban elfogadja és szereti a testét.
A női tudásnak köszönhetően folytonosan megéli az elengedést és az újjászületést.
A mágikus nő tudja, hogy bármikor kész a teljes átalakulásra, mert az élete folytonos erőfeszítés nélküli változás.
Nem ragaszkodik, nem akar birtokolni, mert a szabadság az otthona, és a szeretteit is megajándékozza ezzel a tágassággal.
A mágikus nő nem fél szeretni, nem fél szerelembe emelkedni. Bármit hozott is magával erre az életre, bármilyen is volt a gyermekkora, a szülei, ő talpra áll és valóra váltja az álmait.
Nem vár a társára, nem hibáztat, hanem szembenéz a legnagyobb félelmeivel, és affelé veszi az irányt.
A mágikus nő varázslónő, aki képes a láthatatlan világból a fizikai valóságba hívni az álmaimat, képes teremteni.
A mágikus nő soha nem mondja azt, hogy vele nem történik semmi, mert a mágikus nővel mindig történik valami.
Mert folyamatosan figyel, érez, kapcsolódik és teremt. Nem túlélésre játszik – szerelmes az életbe!
Ahhoz, hogy valóban sugárzó, teremtő, kreatív és vonzó nővé váljak, egyszer az életemben meg kell kérdeznem magamtól, hogy hogyan is vagyok én a nőiségemmel?
Elfogadom-e vérem lüktetését, vágyaimat, merek-e látszódni, kiállok-e magamért, tudom-e, hogy mi jó nekem, valóban hiszem-e, hogy a a szerelem és a szexualitás szentség?
Hiszem-e rendületlenül azt, ami csak az én szememmel látható, megengedem-e magamnak a gyönyör hullámain való áramlást?
Tudom-e, hogy érzéseim szépek, szívem vad és nemes, mely a káoszból rendet és harmóniát teremt, hogy méltó vagyok a beteljesült szerelemre és boldogságra!!!!